Avagy “jó tanácsok”, amiket ne mondj annak, aki most lépett ki egy kapcsolatból. Semmi nem aktuálisabb jelenlegi élethelyzetemben, mint csokorba szedni az összes “klisés”, de megnyugtatónak szánt mondatot, amit az ember akkor hall, mikor épp egy szakítást próbál feldolgozni. Fontosnak tartom kikötni, hogy nem azért nem javaslom az alábbiak mantrázását, mert egyiknek sincs igazságtartalma. A… Tovább »

“Nem sírok, mert vége lett – Mosolygok, mert megtörtént.” De sírok. Most még sírok. Itt ülök a madridi repülőtéren, tök egyedül néhány órával az után, hogy egy Utolsó búcsú csókot adtam az Igazinak. A Fiúnak, aki kinyitotta szívem, hogy minden porcikámmal megélhessem a Nagy Kalandot, a Nagy Szerelmet. Nehezen lélegzem, fáj a szívem minden dobbanása…. Tovább »

Ma reggel olvastam egy kedves ismerősöm bejegyzését: “Fontos az a felismerés, hogy akarat és elvárás által semmi sem születik. Hogy a legjobb szándékú akaratos befolyás is az erőszak egyik formája. A teremtéshez és a változáshoz munka kell, rugalmasság, kitartás, hit és alázat. Akaratból nem születik semmi szép, csak torz végtermék.” Azonnal kedveltem, mert hasonlóan gondolom,… Tovább »

Abban szerintem egyetérthetünk, hogy Szakítás után mindnyájan kicsit elveszettnek érezzünk magunkat. Eddig voltam Valaki – Mellette. Elképzeltem a jövőmet – Vele.  Most pedig Újratervezés! “Magunk maradtunk, egyedül vagyunk”. Valójában szerintem ez mindig is így volt, így van most is, és mindig így is marad. Kicsit drasztikusan hangzik, de az ember annak ellenére, hogy társas lény,… Tovább »

Ha valaki ilyet kijelent, jó eséllyel az alábbi két kép közül az egyik rajzolódik ki lelki szemeink előtt: Serdülő lány “erőlteti” ezt a képet a környezete- és maga felé is. A lány ezerrel keresi önmagát, helyét a világban, bizonytalan a kapcsolataiban, nem ismeri igazán a barátait, de barátság fogalmát sem nagyon. Anyuka nagyon büszke ,és… Tovább »

A mondat, amitől sokaknak kiül egy gúnyos (leheletnyit fájdalmas) mosoly a szája sarkába. Miközben a cím helyesen így hangzik: “Barátok maradunk.” – mondta az egyik érzelmileg intelligens a másiknak. Kismillió +1 cikket, blogot, fórumot olvastam már korábban is a témában. Bevallom ma reggel is így tettem a buszon. És nem azért, mert nem bízom a… Tovább »

Tényleg nem akarom számolni a napokat. Nem csak hogy semmi értelme, de még fájó is. Egyébként is, mit számít?! De egy hete ilyenkor még a világ legboldogabbja voltam. Családi grillezésre készültünk. Tudtam, hogy Ő még alszik Chilében. Már attól mosolygok (most is), hogy elképzelem, hogy mélyen alszik. Délutánra minden 180 fokos fordulatot vett. Legalábbis akkor… Tovább »

A lány Budapesten él és dolgozik egy multinál. A “sokkal” fiatalabb fiú chilei, és főállású sportoló. Eltökélt. Szerelmesek (voltak). Szeretik egymást (örökké). 10-ből 9 és fél emberke azonnal, egyből gondolná, hogy ez a kapcsolat “halálra” van/volt ítélve. Lehet. Szinte biztos. De vajon ezért ne éljük meg az Igazi Szerelmet? Mert legbelül az első pillanattól sejtjük,… Tovább »

Ma sírtam. A klasszikus, szívfájós, “mi lesz velem ez után” típusú zokogás tört rám. Látszólag teljesen random időpontokban veszek el ebben a bánatban. Egyik pillanatban egészen jól vagyok, próbálom csinálni a dolgaimat, pozitívan állni a saját jövőmhöz, a következőben mintha skizofrén lennék: teljesen elveszek. Miután jól kisírtam magam, minden idegszálammal arra összpontosítok, hogy “megvilágosultan” –… Tovább »

Ez a Napló nem arról szól, ami ömlik az internetről, ha rákeresel arra, hogy “Szakítás után”. Nem vitatom, hogy a testünknek, a szívünknek szüksége van a mindenki által jól ismert technikákra az újjászületéshez: foglald el magad, találkozz barátokkal, sírjál az első napokban, keress új hobbit, ne beszéljetek többé… állj állj állj. Én idáig jutottam a… Tovább »