Tényleg nem akarom számolni a napokat. Nem csak hogy semmi értelme, de még fájó is. Egyébként is, mit számít?! De egy hete ilyenkor még a világ legboldogabbja voltam. Családi grillezésre készültünk. Tudtam, hogy Ő még alszik Chilében. Már attól mosolygok (most is), hogy elképzelem, hogy mélyen alszik. Délutánra minden 180 fokos fordulatot vett. Legalábbis akkor… Tovább »

A lány Budapesten él és dolgozik egy multinál. A “sokkal” fiatalabb fiú chilei, és főállású sportoló. Eltökélt. Szerelmesek (voltak). Szeretik egymást (örökké). 10-ből 9 és fél emberke azonnal, egyből gondolná, hogy ez a kapcsolat “halálra” van/volt ítélve. Lehet. Szinte biztos. De vajon ezért ne éljük meg az Igazi Szerelmet? Mert legbelül az első pillanattól sejtjük,… Tovább »

Ma sírtam. A klasszikus, szívfájós, “mi lesz velem ez után” típusú zokogás tört rám. Látszólag teljesen random időpontokban veszek el ebben a bánatban. Egyik pillanatban egészen jól vagyok, próbálom csinálni a dolgaimat, pozitívan állni a saját jövőmhöz, a következőben mintha skizofrén lennék: teljesen elveszek. Miután jól kisírtam magam, minden idegszálammal arra összpontosítok, hogy “megvilágosultan” –… Tovább »

Ez a Napló nem arról szól, ami ömlik az internetről, ha rákeresel arra, hogy “Szakítás után”. Nem vitatom, hogy a testünknek, a szívünknek szüksége van a mindenki által jól ismert technikákra az újjászületéshez: foglald el magad, találkozz barátokkal, sírjál az első napokban, keress új hobbit, ne beszéljetek többé… állj állj állj. Én idáig jutottam a… Tovább »

Hát, ennyi volt. (2018 április – 2019 április) Életem legszebb, legkalandosabb, felhőtlenül boldog egy éve A Nagy Szerelemben. Arról a Szerelemről beszélek, amiből a szerencséseknek Egy jár, a legtöbbeknek annyi sem. Arról a Szerelemről, amire a nagymamák/nagypapák a hintaszékben csillogó szemmel emlékeznek vissza, miközben évtizedeken át egy másik “igazival” fogják egymás – már remegő –… Tovább »