“Kiszálltam az internetből.” Legalábbis bizonytalan (hosszú) időre biztos, hogy felhagyok a közösségi médiával. És ezt nem úgy értem, hogy nem nyitom meg ezeket az alkalmazásokat. Mind tudjuk, hogy ebből az lenne, hogy 1-2 nap teljes detox után, megengednék magamnak egy gyors pörgetés az üzenőfalon. Azután még egyet, és még egyet…  Nem! Ha ezt akarom –… Tovább »

Mennyire kéne elengednem az irányítást a saját életem felett ahhoz, hogy boldog lehessek? Miért generálok magamnak csalódásokat?  Korábban írtam, hogy egy boldogabb élet titka lehet az Elvárások nélküli élet. Hogy a céljaink megtartása mellett, el Kell, hogy engedjük görcsös elvárásainkat az élettől, magunktól. Minél többet gondolkozom jelenlegi helyzetemben azon, hogy miért megy nehezen az elengedés,… Tovább »

És egyáltalán nem a közösségi médiára gondolok. Sőt! Bizonyos értelemben annak ellenkezőjére. Az Igazi Életre, az Igazi Boldogságra,  Igazi társakkal, ismerősökkel, barátokkal. Olyan élményekre, amelyeket hús-vér emberek társaságában élünk át. “A boldogság csak akkor az igazi, ha megosztod valakivel. “ Ezt a mondást először az “Út a vadonba” c. filmben hallottam, talán tavaly. Egy fiúról… Tovább »

Hangulatingadozásainkat, érzelmeinket hullámvasúthoz szokták hasonlítani. Hát, én rosszul vagyok a hullámvasút gondolatától is. Most mégis fent ülök egy  extrém verzióján. Méghogy hullámvasút a vidám(!)parkban… Én ezért nem fizettem, nem kértem és pláne nem élvezem. Egyszer fenn, egyszer lenn. Jelen helyzetemben az érzelmi “fenn” legjobb indulattal is egy olyan pillanat, mikor csak úgy vagyok, és tisztán… Tovább »

Most akciós!  Lassan 3 hete ért véget a kapcsolatom az Igazival, és 1 hete csókoltam meg Őt utoljára. 1 hete burkoltam Őt be a szeretetemmel. Közvetlenül. Mert közvetve örökké Szeretni fogom. Azóta izomból befelé figyelek. Paradoxon? Kicsit. Önismeretem első egyértelmű konklúziója, hogy én imádok Adni. Imádok Szeretni. És itt most nem a klasszikus értelemben vett… Tovább »

“Nem sírok, mert vége lett – Mosolygok, mert megtörtént.” De sírok. Most még sírok. Itt ülök a madridi repülőtéren, tök egyedül néhány órával az után, hogy egy Utolsó búcsú csókot adtam az Igazinak. A Fiúnak, aki kinyitotta szívem, hogy minden porcikámmal megélhessem a Nagy Kalandot, a Nagy Szerelmet. Nehezen lélegzem, fáj a szívem minden dobbanása…. Tovább »

Ma reggel olvastam egy kedves ismerősöm bejegyzését: “Fontos az a felismerés, hogy akarat és elvárás által semmi sem születik. Hogy a legjobb szándékú akaratos befolyás is az erőszak egyik formája. A teremtéshez és a változáshoz munka kell, rugalmasság, kitartás, hit és alázat. Akaratból nem születik semmi szép, csak torz végtermék.” Azonnal kedveltem, mert hasonlóan gondolom,… Tovább »

Ha valaki ilyet kijelent, jó eséllyel az alábbi két kép közül az egyik rajzolódik ki lelki szemeink előtt: Serdülő lány “erőlteti” ezt a képet a környezete- és maga felé is. A lány ezerrel keresi önmagát, helyét a világban, bizonytalan a kapcsolataiban, nem ismeri igazán a barátait, de barátság fogalmát sem nagyon. Anyuka nagyon büszke ,és… Tovább »