“Kiszálltam az internetből.” Legalábbis bizonytalan (hosszú) időre biztos, hogy felhagyok a közösségi médiával. És ezt nem úgy értem, hogy nem nyitom meg ezeket az alkalmazásokat. Mind tudjuk, hogy ebből az lenne, hogy 1-2 nap teljes detox után, megengednék magamnak egy gyors pörgetés az üzenőfalon. Azután még egyet, és még egyet…  Nem! Ha ezt akarom –… Tovább »

Mennyire kéne elengednem az irányítást a saját életem felett ahhoz, hogy boldog lehessek? Miért generálok magamnak csalódásokat?  Korábban írtam, hogy egy boldogabb élet titka lehet az Elvárások nélküli élet. Hogy a céljaink megtartása mellett, el Kell, hogy engedjük görcsös elvárásainkat az élettől, magunktól. Minél többet gondolkozom jelenlegi helyzetemben azon, hogy miért megy nehezen az elengedés,… Tovább »

És egyáltalán nem a közösségi médiára gondolok. Sőt! Bizonyos értelemben annak ellenkezőjére. Az Igazi Életre, az Igazi Boldogságra,  Igazi társakkal, ismerősökkel, barátokkal. Olyan élményekre, amelyeket hús-vér emberek társaságában élünk át. “A boldogság csak akkor az igazi, ha megosztod valakivel. “ Ezt a mondást először az “Út a vadonba” c. filmben hallottam, talán tavaly. Egy fiúról… Tovább »

Hangulatingadozásainkat, érzelmeinket hullámvasúthoz szokták hasonlítani. Hát, én rosszul vagyok a hullámvasút gondolatától is. Most mégis fent ülök egy  extrém verzióján. Méghogy hullámvasút a vidám(!)parkban… Én ezért nem fizettem, nem kértem és pláne nem élvezem. Egyszer fenn, egyszer lenn. Jelen helyzetemben az érzelmi “fenn” legjobb indulattal is egy olyan pillanat, mikor csak úgy vagyok, és tisztán… Tovább »

Most akciós!  Lassan 3 hete ért véget a kapcsolatom az Igazival, és 1 hete csókoltam meg Őt utoljára. 1 hete burkoltam Őt be a szeretetemmel. Közvetlenül. Mert közvetve örökké Szeretni fogom. Azóta izomból befelé figyelek. Paradoxon? Kicsit. Önismeretem első egyértelmű konklúziója, hogy én imádok Adni. Imádok Szeretni. És itt most nem a klasszikus értelemben vett… Tovább »

Avagy “jó tanácsok”, amiket ne mondj annak, aki most lépett ki egy kapcsolatból. Semmi nem aktuálisabb jelenlegi élethelyzetemben, mint csokorba szedni az összes “klisés”, de megnyugtatónak szánt mondatot, amit az ember akkor hall, mikor épp egy szakítást próbál feldolgozni. Fontosnak tartom kikötni, hogy nem azért nem javaslom az alábbiak mantrázását, mert egyiknek sincs igazságtartalma. A… Tovább »

“Nem sírok, mert vége lett – Mosolygok, mert megtörtént.” De sírok. Most még sírok. Itt ülök a madridi repülőtéren, tök egyedül néhány órával az után, hogy egy Utolsó búcsú csókot adtam az Igazinak. A Fiúnak, aki kinyitotta szívem, hogy minden porcikámmal megélhessem a Nagy Kalandot, a Nagy Szerelmet. Nehezen lélegzem, fáj a szívem minden dobbanása…. Tovább »

Ha valaki ilyet kijelent, jó eséllyel az alábbi két kép közül az egyik rajzolódik ki lelki szemeink előtt: Serdülő lány “erőlteti” ezt a képet a környezete- és maga felé is. A lány ezerrel keresi önmagát, helyét a világban, bizonytalan a kapcsolataiban, nem ismeri igazán a barátait, de barátság fogalmát sem nagyon. Anyuka nagyon büszke ,és… Tovább »

A mondat, amitől sokaknak kiül egy gúnyos (leheletnyit fájdalmas) mosoly a szája sarkába. Miközben a cím helyesen így hangzik: “Barátok maradunk.” – mondta az egyik érzelmileg intelligens a másiknak. Kismillió +1 cikket, blogot, fórumot olvastam már korábban is a témában. Bevallom ma reggel is így tettem a buszon. És nem azért, mert nem bízom a… Tovább »

Tényleg nem akarom számolni a napokat. Nem csak hogy semmi értelme, de még fájó is. Egyébként is, mit számít?! De egy hete ilyenkor még a világ legboldogabbja voltam. Családi grillezésre készültünk. Tudtam, hogy Ő még alszik Chilében. Már attól mosolygok (most is), hogy elképzelem, hogy mélyen alszik. Délutánra minden 180 fokos fordulatot vett. Legalábbis akkor… Tovább »