“Nem sírok, mert vége lett – Mosolygok, mert megtörtént.” De sírok. Most még sírok. Itt ülök a madridi repülőtéren, tök egyedül néhány órával az után, hogy egy Utolsó búcsú csókot adtam az Igazinak. A Fiúnak, aki kinyitotta szívem, hogy minden porcikámmal megélhessem a Nagy Kalandot, a Nagy Szerelmet. Nehezen lélegzem, fáj a szívem minden dobbanása…. Tovább »

A mondat, amitől sokaknak kiül egy gúnyos (leheletnyit fájdalmas) mosoly a szája sarkába. Miközben a cím helyesen így hangzik: “Barátok maradunk.” – mondta az egyik érzelmileg intelligens a másiknak. Kismillió +1 cikket, blogot, fórumot olvastam már korábban is a témában. Bevallom ma reggel is így tettem a buszon. És nem azért, mert nem bízom a… Tovább »

Tényleg nem akarom számolni a napokat. Nem csak hogy semmi értelme, de még fájó is. Egyébként is, mit számít?! De egy hete ilyenkor még a világ legboldogabbja voltam. Családi grillezésre készültünk. Tudtam, hogy Ő még alszik Chilében. Már attól mosolygok (most is), hogy elképzelem, hogy mélyen alszik. Délutánra minden 180 fokos fordulatot vett. Legalábbis akkor… Tovább »

Ez a Napló nem arról szól, ami ömlik az internetről, ha rákeresel arra, hogy “Szakítás után”. Nem vitatom, hogy a testünknek, a szívünknek szüksége van a mindenki által jól ismert technikákra az újjászületéshez: foglald el magad, találkozz barátokkal, sírjál az első napokban, keress új hobbit, ne beszéljetek többé… állj állj állj. Én idáig jutottam a… Tovább »

Hát, ennyi volt. (2018 április – 2019 április) Életem legszebb, legkalandosabb, felhőtlenül boldog egy éve A Nagy Szerelemben. Arról a Szerelemről beszélek, amiből a szerencséseknek Egy jár, a legtöbbeknek annyi sem. Arról a Szerelemről, amire a nagymamák/nagypapák a hintaszékben csillogó szemmel emlékeznek vissza, miközben évtizedeken át egy másik “igazival” fogják egymás – már remegő –… Tovább »