“Nem sírok, mert vége lett – Mosolygok, mert megtörtént.” De sírok. Most még sírok. Itt ülök a madridi repülőtéren, tök egyedül néhány órával az után, hogy egy Utolsó búcsú csókot adtam az Igazinak. A Fiúnak, aki kinyitotta szívem, hogy minden porcikámmal megélhessem a Nagy Kalandot, a Nagy Szerelmet. Nehezen lélegzem, fáj a szívem minden dobbanása…. Tovább »

A lány Budapesten él és dolgozik egy multinál. A “sokkal” fiatalabb fiú chilei, és főállású sportoló. Eltökélt. Szerelmesek (voltak). Szeretik egymást (örökké). 10-ből 9 és fél emberke azonnal, egyből gondolná, hogy ez a kapcsolat “halálra” van/volt ítélve. Lehet. Szinte biztos. De vajon ezért ne éljük meg az Igazi Szerelmet? Mert legbelül az első pillanattól sejtjük,… Tovább »

Ma sírtam. A klasszikus, szívfájós, “mi lesz velem ez után” típusú zokogás tört rám. Látszólag teljesen random időpontokban veszek el ebben a bánatban. Egyik pillanatban egészen jól vagyok, próbálom csinálni a dolgaimat, pozitívan állni a saját jövőmhöz, a következőben mintha skizofrén lennék: teljesen elveszek. Miután jól kisírtam magam, minden idegszálammal arra összpontosítok, hogy “megvilágosultan” –… Tovább »

Hát, ennyi volt. (2018 április – 2019 április) Életem legszebb, legkalandosabb, felhőtlenül boldog egy éve A Nagy Szerelemben. Arról a Szerelemről beszélek, amiből a szerencséseknek Egy jár, a legtöbbeknek annyi sem. Arról a Szerelemről, amire a nagymamák/nagypapák a hintaszékben csillogó szemmel emlékeznek vissza, miközben évtizedeken át egy másik “igazival” fogják egymás – már remegő –… Tovább »