És egyáltalán nem a közösségi médiára gondolok. Sőt! Bizonyos értelemben annak ellenkezőjére. Az Igazi Életre, az Igazi Boldogságra,  Igazi társakkal, ismerősökkel, barátokkal. Olyan élményekre, amelyeket hús-vér emberek társaságában élünk át. “A boldogság csak akkor az igazi, ha megosztod valakivel. “ Ezt a mondást először az “Út a vadonba” c. filmben hallottam, talán tavaly. Egy fiúról… Tovább »

Túl érzékeny vagyok? Azaz túlérzékeny? Valószínűleg. De vajon ez átok, vagy áldás? Ezer féle sírás létezik. A két legalapvetőbbet szerintem mindenki ismeri: sírunk, mert szomorúak vagyunk sírunk boldogságunkban, vagy mert meghatódtunk Legtöbben ebből a két okból potyogtatnak könnyeket. És vagyunk mi, túlérzékenyek, akik ezeknek a legárnyaltabb verziói miatt, és akár extrém helyzetben∗  is elsírják magukat. (∗… Tovább »

Hangulatingadozásainkat, érzelmeinket hullámvasúthoz szokták hasonlítani. Hát, én rosszul vagyok a hullámvasút gondolatától is. Most mégis fent ülök egy  extrém verzióján. Méghogy hullámvasút a vidám(!)parkban… Én ezért nem fizettem, nem kértem és pláne nem élvezem. Egyszer fenn, egyszer lenn. Jelen helyzetemben az érzelmi “fenn” legjobb indulattal is egy olyan pillanat, mikor csak úgy vagyok, és tisztán… Tovább »

A mondat, amitől sokaknak kiül egy gúnyos (leheletnyit fájdalmas) mosoly a szája sarkába. Miközben a cím helyesen így hangzik: “Barátok maradunk.” – mondta az egyik érzelmileg intelligens a másiknak. Kismillió +1 cikket, blogot, fórumot olvastam már korábban is a témában. Bevallom ma reggel is így tettem a buszon. És nem azért, mert nem bízom a… Tovább »

Tényleg nem akarom számolni a napokat. Nem csak hogy semmi értelme, de még fájó is. Egyébként is, mit számít?! De egy hete ilyenkor még a világ legboldogabbja voltam. Családi grillezésre készültünk. Tudtam, hogy Ő még alszik Chilében. Már attól mosolygok (most is), hogy elképzelem, hogy mélyen alszik. Délutánra minden 180 fokos fordulatot vett. Legalábbis akkor… Tovább »

Ma sírtam. A klasszikus, szívfájós, “mi lesz velem ez után” típusú zokogás tört rám. Látszólag teljesen random időpontokban veszek el ebben a bánatban. Egyik pillanatban egészen jól vagyok, próbálom csinálni a dolgaimat, pozitívan állni a saját jövőmhöz, a következőben mintha skizofrén lennék: teljesen elveszek. Miután jól kisírtam magam, minden idegszálammal arra összpontosítok, hogy “megvilágosultan” –… Tovább »