Normális, hogy a nehéz időkben erőltetem a hálaadást?    Általánosságban elmondható rólam, hogy hálás természetű vagyok. Nem végletesen. Nem azon a tenyérbemászó módon, amikor már túlzásba esve, hálálkodom minden időpillanatban, mindenért (is).  Hiszek abban, hogy tudatosítanunk kell magunkban, hogy minden boldogság, ami körülvesz bennünket, ami az életünk része, az múlandó (mint minden) – ezért pedig… Tovább »

És egyáltalán nem a közösségi médiára gondolok. Sőt! Bizonyos értelemben annak ellenkezőjére. Az Igazi Életre, az Igazi Boldogságra,  Igazi társakkal, ismerősökkel, barátokkal. Olyan élményekre, amelyeket hús-vér emberek társaságában élünk át. “A boldogság csak akkor az igazi, ha megosztod valakivel. “ Ezt a mondást először az “Út a vadonba” c. filmben hallottam, talán tavaly. Egy fiúról… Tovább »

Hangulatingadozásainkat, érzelmeinket hullámvasúthoz szokták hasonlítani. Hát, én rosszul vagyok a hullámvasút gondolatától is. Most mégis fent ülök egy  extrém verzióján. Méghogy hullámvasút a vidám(!)parkban… Én ezért nem fizettem, nem kértem és pláne nem élvezem. Egyszer fenn, egyszer lenn. Jelen helyzetemben az érzelmi “fenn” legjobb indulattal is egy olyan pillanat, mikor csak úgy vagyok, és tisztán… Tovább »

Most akciós!  Lassan 3 hete ért véget a kapcsolatom az Igazival, és 1 hete csókoltam meg Őt utoljára. 1 hete burkoltam Őt be a szeretetemmel. Közvetlenül. Mert közvetve örökké Szeretni fogom. Azóta izomból befelé figyelek. Paradoxon? Kicsit. Önismeretem első egyértelmű konklúziója, hogy én imádok Adni. Imádok Szeretni. És itt most nem a klasszikus értelemben vett… Tovább »