Édesanyám a legjobb barátnőm. – De tényleg!

Ha valaki ilyet kijelent, jó eséllyel az alábbi két kép közül az egyik rajzolódik ki lelki szemeink előtt: Serdülő lány “erőlteti” ezt a képet a környezete- és maga felé is. A lány ezerrel keresi önmagát, helyét a világban, bizonytalan a kapcsolataiban, nem ismeri igazán a barátait, de barátság fogalmát sem nagyon. Anyuka nagyon büszke ,és… Tovább »

“Maradjunk barátok!” – mondta az érzelmileg intelligens

A mondat, amitől sokaknak kiül egy gúnyos (leheletnyit fájdalmas) mosoly a szája sarkába. Miközben a cím helyesen így hangzik: “Barátok maradunk.” – mondta az egyik érzelmileg intelligens a másiknak. Kismillió +1 cikket, blogot, fórumot olvastam már korábban is a témában. Bevallom ma reggel is így tettem a buszon. És nem azért, mert nem bízom a… Tovább »

Egy hete…

Tényleg nem akarom számolni a napokat. Nem csak hogy semmi értelme, de még fájó is. Egyébként is, mit számít?! De egy hete ilyenkor még a világ legboldogabbja voltam. Családi grillezésre készültünk. Tudtam, hogy Ő még alszik Chilében. Már attól mosolygok (most is), hogy elképzelem, hogy mélyen alszik. Délutánra minden 180 fokos fordulatot vett. Legalábbis akkor… Tovább »

Itt a vége – Ne fuss el véle!

Hát, ennyi volt. (2018 április – 2019 április) Életem legszebb, legkalandosabb, felhőtlenül boldog egy éve A Nagy Szerelemben. Arról a Szerelemről beszélek, amiből a szerencséseknek Egy jár, a legtöbbeknek annyi sem. Arról a Szerelemről, amire a nagymamák/nagypapák a hintaszékben csillogó szemmel emlékeznek vissza, miközben évtizedeken át egy másik “igazival” fogják egymás – már remegő –… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!