Ó, drága Kamilla! Te, a zaklatott lélek megnyugtatója, a feszült időszakok elhessegetője.
A kamilla (tea) gyógyhatása – szerintem – közismert.
Először akkor találkoztunk vele, mikor kisgyermekként, az óvodában összeszedett kötőhártya gyulladásra Édesanyánk túl forró kamillás vattapamaccsal próbálta kitisztítani csipás szemünket.
Aztán persze ott van a klasszikus felhasználási módja: megfázás esetén. Citromos-mézes kamilla tea. Vagy a kamillás gőzölés bőrünk megnyugtatására, arcüreg tisztítására. Kamillás borogatás, kamillás öblögetés. Kamillás sampon. Kamilla kamillával.
Mivel gyulladáscsökkentő hatása külsőleg és belsőleg alkalmazva is világhírű, bőven akad “tünet”, amikor első gondolataink között szerepel a kamilla tea.
Én viszont most az igazi belsőre gyakorolt hatását emelném ki. Hogy szorongásgátló, stresszoldó, álmatlanság elleni.
Bevallom nem vagyok a gyógyteázók prototípusa, de a minap, este felé, nagyon teás hangulatba keveredtem. Első sorban zöld teára vágytam, de nem találtam otthon mást, csak kamilla teát. “Csak úgy” soha nem szoktam belőle fogyasztani. Őszintén szólva, én arcgőzölésre használom, ha meg vagyok fázva, akkor is általában más teákat preferálok. Pár napja viszont gondoltam, miért is ne ihatnék elalvás előtt egy bögrével?! Az íze nem a kedvencem, de nincs különösebb bajom vele.
Nem foglalkoztam a túl precíz leírásokkal, ami az elkészítését illeti – forrázás vagy áztatás, és a többi. Melegítettem egy bögre vizet, és beledobtam a filtert.
Ami ez után következett, engem teljesen elvarázsolt.
Volt még egy kis elintéznivalóm a számítógépemen, úgyhogy a teát kortyolgatva neki is láttam.
Alig fél óra múlva, annyira jól eső, egész testet és lelket átható nyugalom telepedett rám, hogy nem tudtam nem észrevenni. Az egész személyemet átjárta a béke, a lecsendesedés. A napokban nem voltam éppen a kiegyensúlyozottság mintaképe, a feldogozandó szakításom okán. Persze, vannak jobb pillanataim, időszakaim, de általában teljesen véletlenszerűen, random hangulattól függően. A kamilla teát iszogatva viszont instant megérkezett az életembe a kipihentség. Nem az energikus fajta, mivel ezzel egy időben a szemhéjam is egyre nehezedett – hanem az a fajta stresszmentesség, amit jóga után is érezni szoktam.
Ezekben a napokban akkor is folyamatosan éreztem magamban a feszültséget, amikor egyébként “nyugodtnak” írtam volna le a kedélyállapotomat. Szerintem senkinek nem kell bemutatni a belső feszültséget – azt a fajtát, amit talán észre sem veszünk, csak a gerincükben húzódik végig, a nyakizmainkba fészkeli magát. Én – mint tudatosan optimista és spirituálisan nyitott személy – ha kibillenek a kiegyensúlyozottságból, igyekszem a lehető leghamarabb helyreállítani ezt a balanszot magamban. Van úgy, hogy ehhez minden összpontosításomra szükség van. Ez pedig fárasztó.
Néha az ember, csak ember. Egy kicsit elengedjük a próbálkozást, hogy minden nehézségben meglássuk a lehetőséget a tanulásra, fejlődésre. Csak sírunk, vagy mérgelődünk.
Itt jön a képbe a Kamilla tea. Amikor átadjuk a “melót” másnak. Egy egészséges, nem ártó, nem illegális, teljesen természetes segítőnek, aki leveszi a vállunkról a terhet.
Ó, drága Kamilla – engem most rabul ejtettél!
Ha tetszett, vagy elgondolkodtatott az írásom - kérlek, oszd meg, hogy mások is olvashassák!
Nagyon köszönöm!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: