És egyáltalán nem a közösségi médiára gondolok. Sőt!
Bizonyos értelemben annak ellenkezőjére. Az Igazi Életre, az Igazi Boldogságra, Igazi társakkal, ismerősökkel, barátokkal. Olyan élményekre, amelyeket hús-vér emberek társaságában élünk át.
“A boldogság csak akkor az igazi, ha megosztod valakivel. “
Ezt a mondást először az “Út a vadonba” c. filmben hallottam, talán tavaly. Egy fiúról szól, aki annyira szabad léleknek vallja magát, hogy tök egyedül nekivág a világnak, az amerikai vadonnak, felhagyva régi személyazonosságával.
Maga a film nem érintett meg annyira, de ez a mondat feltette a pontot az i-re. Már sokszor gondolkoztam a mondanivalóját. Mostanában meg pláne.
Lehetünk-e egyedül boldogok? Úgy értem teljesen egyedül. Amikor valamiért nem tudjuk a szép élményeinket megosztani valakivel, aki fontos számunkra. És itt jön a képbe a kérdés, hogy az igazán fontos ismerőseinket (legyen itt szó társról, barátokról, akármilyen szerettünkről) pótolhatja-e teljesen random sokaság? = Közösségi média, lájkok.
Ugyanazt érezzük-e, mikor kiposztolunk egy szép természet képet, és kapunk rá sok száz kedvelést – mint amikor ott állunk a hegygerincen a szerelmünkkel, és közösen szívjuk magunkba a látványt?
Részemről a válasz egyértelmű: nem. Ugyanis az egyik egy kirakati boldogság, egy szépen megkomponált váz csupán. Míg a másik az Igazi Boldogság. Ami a szívünket, lelkünket felmelegíti, és amihez rengeteg pluszt ad, hogy valakivel megoszthatjuk.
És akkor is ha nincs ott.
Elmesélni egy szerettünknek, hogy milyen szuper élmény ért, akár képeken megmutogatni – látni a szemükben, hogy igazán örülnek a boldogságunknak. Ez az érzés össze sem hasonlítható azzal, mikor idegegenek, távoli “ismerősök”, azért kattintanak a kedvelésre a képünk alatt, mert nyilvánvalóan töltelékidőként szörfölnek a neten, és a fotónk valóban egy jól sikerült darab.
Talán ezért is szeretnék az Igazival nagyon jó viszonyt ápolni. Mert nekem Ő volt az, akivel kölcsönösen tudtunk a másik örömének teljes szívvel örülni. És ez nem változott most sem, hogy szakítottunk. Ugyanúgy őszintén boldoggá tesz, mikor őt éri valami szép élmény, amikor sikert ér el abban a sportban, ami miatt tulajdonképpen külön váltunk. Amikor pedig velem történik valami érdekes, vagy látok valami apróságot, amit viccesnek találok – teljesen természetes, hogy Megosztom Vele. Mert a boldogság, csak akkor az Igazi, ha megosztjuk valakivel.
Ha tetszett, vagy elgondolkodtatott az írásom - kérlek, oszd meg, hogy mások is olvashassák!
Nagyon köszönöm!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: