Érzelmi vidám(?)park

Hangulatingadozásainkat, érzelmeinket hullámvasúthoz szokták hasonlítani. Hát, én rosszul vagyok a hullámvasút gondolatától is. Most mégis fent ülök egy  extrém verzióján.

Méghogy hullámvasút a vidám(!)parkban… Én ezért nem fizettem, nem kértem és pláne nem élvezem. Egyszer fenn, egyszer lenn. Jelen helyzetemben az érzelmi “fenn” legjobb indulattal is egy olyan pillanat, mikor csak úgy vagyok, és tisztán tudok az elmúló kapcsolatom értékeire, tanulságaira gondolni. Amikor tudom úgy látni a helyzetet, hogy szerencsés vagyok, hogy mindezt a kalandot az Igazival éltem meg.

De nem ez az általános. Általában, csak nézek magam elé üveges tekintettel, megyek, mert mennem kell. Próbálom gondolatoktól üresen tartani a fejem.

És persze van a hirtelen lejtmenet. Váratlanul, hatalmas slunggal. Amikor egyetlen gondolatfoszlány hatására gyermeki zokogás tör rám. Néha csak sírok gondolatok nélkül, de többnyire olyan értelmetlen, értéktelen gondolatok jelentkeznek be, mint például “Ezt nem fogom tudni feldolgozni!”, “Ehhez nem vagyok elég erős!”. Miközben igen, és igen.

Csak éppen a hullámvasutat nem én irányítom, én csak rajta ülök.

De ha már itt vagyok az Élet nevű – egyébként izgalmas és kellemes – Vidámparkban, megnézem milyen játékok vannak még itt:

• Céllövölde

A legősibb, legalapabb kihívás az Életben. Ahol kinézünk magunknak egy kisebb vagy nagyobb célt, rászegezzük figyelmünket, összpontosítunk, és megpróbáljuk lelőni megszerezni. Van aki ügyesebb, van aki kevésbé, van akinek szerencséje van, sőt! Olyan is akad, aki véletlenül egy másik célt talál el. Hogy a másiknak örül-e, vagy csalódott – hozzáállás kérdése. Általában akkor könnyed ez a próbatétel, ha nem ragaszkodunk görcsösen a főnyereményhez, hálásak vagyunk a kisebb ajándékokért és/vagy nem adjuk fel a próbálkozást azért a célért, amit eredetileg kitűztünk magunknak.

• Kísértet kastély

Avagy a komfortzóna totális elhagyása. Egyszerre félelmetes és izgalmas belépni a sötét ismeretlenbe, ahol bármi megtörténhet.  Bármelyik odalról érhet meglepetés. Ezer verziója létezik, a közös bennük, hogy váratlan élmények fognak érni, és bár sokszor megijedünk, a végén legtöbbször “wow” élménnyel gazdagodva térünk vissza a megszokott kerékvágásba.

• Peca

Sok egyformának tűnő hal a medencében. Hogy melyik milyen, mekkora nyereményt tartogat nekünk, csak azután tudjuk meg, hogy kifogtuk valamelyiket. Hát, én nem akartam igazán pecázni, mégis kifogtam a hozzám leginkább passzoló Halat. Az Igazit. Sajnos, vissza kellett dobnom, szabadjára kellett engednem, és most távolról nézem, remélve, hogy boldogan fog lubickolni.

• Óriáskerék

Felülve az Óriáskerékre olyan nézőpontot ismerhetünk meg, amit a földről nem tudunk. Magasról tekinteni az Egészre, átlátni a terepet, és olyasmit is észrevenni, amit lentről nem láttunk. Ezeket csak az kerék csúcsáról lehet. A távolba is tekinthetünk, megnyílik nekünk a világ.

• Dodzsem

Ahány ember annyi féle dodzsemezési szokás, de általánosságban 2 típust különböztetünk meg:

A konfliktuskerülők. Ők csak mennek körbe-körbe, és próbálják megúszni az ütközéseket másokkal. Néha így is beléjük száll egy-egy más mentalitású vezető.

A konfliktus keresők. Akik mindenbe és mindekibe belekötnek, beleállnak. Legtöbbször csak szórakozásból, máskor agresszióból. Vannak, akik menekülnek előlük, vannak, akik szembeszállnak velük.

• Körhinta

Akik felülnek a körhintára ugyanazokat a köröket róják újra és újra és újra… Talán észre sem veszik, de émelyegni kezdenek egy időután a végeláthatatlan keringéstől. Nézőpontjuk sokszor homályos. És mivel az óriáskeréktől eltérően nem emelkednek magasra, mindig ugyanazt látják a környezetükben. Leszállva a körhintáról a járás eleinte nehéz, de megkönnyebbült.

És persze van még a sok fajta kisebb-nagyobb játék és élmény, amivel az Életparkban találkozhatunk nap, mint nap. Vannak köztük nyugisabbak, de vannak egészen extrém vadak is. Néha tudjuk előre, hogy mire számíthatunk, és mégis vállaljuk felkavaró élményt. Néha pont arra vágyunk, hogy meglepetés érjen.

Akárhogy is! Az élmények megítélése, megélése rajtunk múlik. Tehát én egy érzelmi hullámvasút menet után, azért örülök, hogy “de jó, hogy vége!”

Ha tetszett, vagy elgondolkodtatott az írásom - kérlek, oszd meg, hogy mások is olvashassák!

Nagyon köszönöm!