Abban szerintem egyetérthetünk, hogy Szakítás után mindnyájan kicsit elveszettnek érezzünk magunkat.
Eddig voltam Valaki – Mellette. Elképzeltem a jövőmet – Vele.
Most pedig Újratervezés! “Magunk maradtunk, egyedül vagyunk”. Valójában szerintem ez mindig is így volt, így van most is, és mindig így is marad. Kicsit drasztikusan hangzik, de az ember annak ellenére, hogy társas lény, igazából individuum. A Boldog Élet alapja, hogy Önmagunkkal jóban legyünk, szeressünk Önmagunkat.
Hajlamosak vagyunk ezt elfelejteni, ha valakiben Társra leltünk, és bizonyos dolgokat Érte teszünk. Itt most nem “egészségtelen” dolgokra kell gondolni (pl. “Megkért, hogy ne sminkeljem magam.”), hanem olyan eredendően szép gesztusokra, hogy Neki akarunk tetszeni, vagy az Ő kedvenc ételeit főzzük.
A szakítás után “ott maradunk egyedül” a konyhában, és gondolkozunk, hogy mit is akarunk Mi főzni.
Az Önmegvalósítás, Befelé figyelés mindig, minden élethelyzetben nagyon fontos. Hogy magabiztosak, önazonosak legyünk – harmóniában Önmagunkkal. Ez a buborék, ami egészséges körülmények között körülleng bennünket, Szakítás után széthullik. Újra Kell (!) építeni – ez nem is kérdés! Van akinek ez könnyebben, gyorsabban megy, van akinek nem. Ez utóbbi embertípus hajlamos kapkodni – gyorsan új frizurát vágatni, lecserélni a komplett ruhatárat, valami extrémebbre.
Én szelídebben közelítem meg ezt a dolgot. Ahelyett, hogy kívülről kezdeném a tatarozást – belülről gyógyítgatom a megtört Énemet.
Habár kb. egész életemben sportoltam sportolgattam valamit, a Jógát mindeddig kikerültem. Talán pont azért, mert – ugyan hallottam testmozgató funkciójáról – nem tartottam kifejezetten sportnak. Most viszont nem is feltétlenül testmozgásra van szükségem (habár tudjuk, hogy jótékony hatással van a Boldogság hormonjainkra!!)
Lehet (sőt, valószínű), hogy nem véletlen, hogy eddig váratott magára a Jógázásra való igényem. Hát, ez a pillanat most eljött. Most, hogy mindennél jobban van szükségem valamire, ami összetart engem.
Kis túlzással Semmit nem tudtam a Jógáról. Összhangba hozza a testet és a szellemet, sokan rajonganak érte, és vagy egy csomó alfaja.
Első körben rákerestem az “utamba eső” jógastúdiókra, így találtam rá a Jógaligetre. Miközben pedig keresgéltem, egyesével elolvasgattam az óratípusokhoz/jóga irányzatokhoz tartozó leírásokat. Lassacskán kizártam néhányat (kismama jóga, termékenységi jóga, senior jóga) és szimpatizálni kezdtem jó párral: Hatha jóga, Yin jóga.
A kinézett helyen – szinte univerzális jelként – számomra tökéletes időpontban, egy nagyon szimpatikus oktató tart egy kezdő hatha jóga órát. Tökéletes! Azonnal felcsigázódtam! (Annyira, hogy még aznap délután bekanyarodtam egy plázába venni pár “jógás kiegészítőt” – elvégre is nő vagyok, nah!)
És mivel Édesanyám tényleg a legjobb barátnőm, hívtam Őt is!. Na, Ő aztán nem mozog nagyjából semmit, és nem mozgott túl sokat az elmúlt 20 évben. Viszont szegény elég stresszes, és sok negatív hatás éri nap, mint nap a munkahelyéről – szóval kétség nem fér hozzá, hogy áldásos lesz számára is a Jóga. Pláne, hogy “nem kell ugrálni”.
Múlt pénteken (alig egy hete) el is csattogtunk erre a kezdő órára, ami azt ígérte magáról, hogy
- erősíti az izmokat, mélyizmokat, tonizálja a belső szerveket
- finoman lazítja, nyújtja az izmokat, ínszalagokat
- stimulálja és beállítja a hormon- és nyirokrendszert, masszírozza a szerveket
- serkenti a vérkeringést és a méreganyagok eltávolítását
- energetizálják a testet
- a koncentráció és a relaxáció oldja a feszültségeket, nyugtatja az érzelmeket
és persze Kezdő! Tehát nem “kell” már az első órán szó szerint fejre állnunk. Jó! Igazából tudom, hogy semmi nem lenne elvárás akkor sem, ha haladó órára járnánk.
Másfél tucat békés kisugárzású jógázóval vegyültünk Édesanyámmal. Mindenki nagyon segítőkész volt már attól a pillanattól, hogy beléptünk a váróba – kiváltképp az oktató fiú. Már a hangja is rendkívül megnyugtató, a félhomály, ami pedig a termet borította instant relaxáló hatású.
Leterítettük szőnyegeinket, és másfél órán keresztül Jógáztunk. Jógáztunk, tehát “pózokat” tartottunk ki, figyeltünk a légzésünkre, befelé koncentráltunk és pihentünk – mind aközben, hogy izmaink és izületeink kellemesen dolgoztak. Mindez egy percig sem volt megerőltető, kivitelezhetetlen vagy “túl sok”.
Én mondjuk nyitott vagyok a spirituálisabb világ felé, de bátran kijelentem, hogy annak is megnyugtató és elcsendesítő a jógázás, aki erre nem annyira fogékony. Nem mantráztunk a Napisten felé, nem zúgtuk, hogy OHM.
Hogy érzem-e már a hatását? Egyszer voltunk. “Kellemes” izomlázam volt 2 napig, és az elmém lecsendesedése is egyértelmű volt. Igaz csak átmenetileg, de hát ugye gyakorlás!
Nagyon várom már, hogy most pénteken is menjünk, és érzem, hogy úgy bele fogok lendülni, hogy a heti egy alkalom kevés is lesz.
Ebben az írásban pedig nagyon szépen le van írva, hogy miért kifejezetten jó választás a jóga szakítás után.
Ha tetszett, vagy elgondolkodtatott az írásom - kérlek, oszd meg, hogy mások is olvashassák!
Nagyon köszönöm!
Kommentek