Édesanyám a legjobb barátnőm. – De tényleg!

Ha valaki ilyet kijelent, jó eséllyel az alábbi két kép közül az egyik rajzolódik ki lelki szemeink előtt:

Serdülő lány “erőlteti” ezt a képet a környezete- és maga felé is. A lány ezerrel keresi önmagát, helyét a világban, bizonytalan a kapcsolataiban, nem ismeri igazán a barátait, de barátság fogalmát sem nagyon. Anyuka nagyon büszke ,és izomból próbál laza lenni. Nagyon törékeny állapot ez, ami bármelyik  pillanatban a visszájára fordulhat.

Vagy

Középkorú(nál idősebb), általában elkeseredett nő utazgat a nyugdíjasokkal tömött túrista busszal, oldalán Édesanyjával. Ez nem a világnak szól, hiszen a lány nem kürtöli világgá, hogy a vele egykorú barátai nem igazán érnek rá saját családjaik miatt. Anyuka itt is nagyon büszke, de már nem próbál laza lenni.

Hát, én (már/még csak) 32 éves vagyok. Tudom, mit jelent a Barátság. Vannak is velem egyidős barátaim, mégis a Legjobb Barátnőm az Édesanyám.

Amellett, hogy Anyaként

Barátnőként

és, ami jelenleg a legnagyobb segítség, amit kaphatok:

A legjobb Barátaimmal folyamatosan megosztom az Érzéseim alakulását, miután szakítottunk az Igazival – de Édesanyámban bízom meg a legjobban, a szívem legmélyebb csücskében kuporgó fájó érzelemfoszlányok csak Neki merészkednek elő.

És mindez fordítva is Igaz. Mindig számíthat rám az Édesanyám.

Pap Rita ugyan nem erről ismert, de a következő szám engem mindig megríkat  – most meg aztán Pláne!

Nagyon Szeretlek, Anya! (Meg Aput is) 

Címkék: , , , , , , , , , , , ,

Ha tetszett, vagy elgondolkodtatott az írásom - kérlek, oszd meg, hogy mások is olvashassák!

Nagyon köszönöm!

Tovább a blogra »