Stephen King számomra Az Író. Legtöbben a horror műfajával kapcsolják össze a nevét, de íme egy példa, hogy mennyire mesterien önti szavakba a legemberibb érzéseinket is:  “A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak – amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt… Tovább »

Ha valamikor, hát most készen állok, hogy egy tengerparti házikóba költözzek.    Ugyanis gyakorlatilag erről (is) szólt Steiner Kristóf csütörtökön, az Énegyetemen tartott előadása, ami stílusosan a Beach house project címet kapta. A Kristóf által szavakba öntött történetek, eszmék azt a témát ölelték körül, hogy igenis jár nekünk a boldogság. Márpedig most. Mindenkinek. Nem szabadna… Tovább »

Normális, hogy a nehéz időkben erőltetem a hálaadást?    Általánosságban elmondható rólam, hogy hálás természetű vagyok. Nem végletesen. Nem azon a tenyérbemászó módon, amikor már túlzásba esve, hálálkodom minden időpillanatban, mindenért (is).  Hiszek abban, hogy tudatosítanunk kell magunkban, hogy minden boldogság, ami körülvesz bennünket, ami az életünk része, az múlandó (mint minden) – ezért pedig… Tovább »

“Kiszálltam az internetből.” Legalábbis bizonytalan (hosszú) időre biztos, hogy felhagyok a közösségi médiával. És ezt nem úgy értem, hogy nem nyitom meg ezeket az alkalmazásokat. Mind tudjuk, hogy ebből az lenne, hogy 1-2 nap teljes detox után, megengednék magamnak egy gyors pörgetés az üzenőfalon. Azután még egyet, és még egyet…  Nem! Ha ezt akarom –… Tovább »

Ó, drága Kamilla! Te, a zaklatott lélek megnyugtatója, a feszült időszakok elhessegetője.   A kamilla (tea) gyógyhatása – szerintem – közismert. Először akkor találkoztunk vele, mikor kisgyermekként, az óvodában összeszedett kötőhártya gyulladásra Édesanyánk túl forró kamillás vattapamaccsal próbálta kitisztítani csipás szemünket.  Aztán persze ott van a klasszikus felhasználási módja: megfázás esetén. Citromos-mézes kamilla tea. Vagy a… Tovább »

Mennyire kéne elengednem az irányítást a saját életem felett ahhoz, hogy boldog lehessek? Miért generálok magamnak csalódásokat?  Korábban írtam, hogy egy boldogabb élet titka lehet az Elvárások nélküli élet. Hogy a céljaink megtartása mellett, el Kell, hogy engedjük görcsös elvárásainkat az élettől, magunktól. Minél többet gondolkozom jelenlegi helyzetemben azon, hogy miért megy nehezen az elengedés,… Tovább »

És egyáltalán nem a közösségi médiára gondolok. Sőt! Bizonyos értelemben annak ellenkezőjére. Az Igazi Életre, az Igazi Boldogságra,  Igazi társakkal, ismerősökkel, barátokkal. Olyan élményekre, amelyeket hús-vér emberek társaságában élünk át. “A boldogság csak akkor az igazi, ha megosztod valakivel. “ Ezt a mondást először az “Út a vadonba” c. filmben hallottam, talán tavaly. Egy fiúról… Tovább »

Túl érzékeny vagyok? Azaz túlérzékeny? Valószínűleg. De vajon ez átok, vagy áldás? Ezer féle sírás létezik. A két legalapvetőbbet szerintem mindenki ismeri: sírunk, mert szomorúak vagyunk sírunk boldogságunkban, vagy mert meghatódtunk Legtöbben ebből a két okból potyogtatnak könnyeket. És vagyunk mi, túlérzékenyek, akik ezeknek a legárnyaltabb verziói miatt, és akár extrém helyzetben∗  is elsírják magukat. (∗… Tovább »

Hangulatingadozásainkat, érzelmeinket hullámvasúthoz szokták hasonlítani. Hát, én rosszul vagyok a hullámvasút gondolatától is. Most mégis fent ülök egy  extrém verzióján. Méghogy hullámvasút a vidám(!)parkban… Én ezért nem fizettem, nem kértem és pláne nem élvezem. Egyszer fenn, egyszer lenn. Jelen helyzetemben az érzelmi “fenn” legjobb indulattal is egy olyan pillanat, mikor csak úgy vagyok, és tisztán… Tovább »

Most akciós!  Lassan 3 hete ért véget a kapcsolatom az Igazival, és 1 hete csókoltam meg Őt utoljára. 1 hete burkoltam Őt be a szeretetemmel. Közvetlenül. Mert közvetve örökké Szeretni fogom. Azóta izomból befelé figyelek. Paradoxon? Kicsit. Önismeretem első egyértelmű konklúziója, hogy én imádok Adni. Imádok Szeretni. És itt most nem a klasszikus értelemben vett… Tovább »